Hagyományosan minden évben Hálaadás előtt publikálom az esztendő utolsó nagy piaci helyzetjelentését, hiszen a másnapi Black Friday-el Amerika szerte megkezdődik a karácsonyi szezon, az igazi forgalom pedig már csak az új évben tér vissza. Idén is érdemes lesz figyelemmel kísérni azonban az utolsó havi eladásokat, mert a rekordot döntő, vagy éppen visszafogott költekezés közvetve sokat elárul az amerikai gazdaság állapotáról.
Ma, szerdán még minden a megszokott rendben zajlik a tengerentúli piacokon, a kereskedés magyar idő szerint egységesen 22 órakor zárul. Holnap, csütörtökön viszont az amerikai tőzsdék egész nap zárva tartanak, de ezen a napon iránymutatás és megfelelő likviditás híján a világ egyéb parkettjein sem lesz érdemes kereskedni. November 23-án, pénteken (azaz Black Friday-n) már kinyit New York, de rövidített kereskedési időszak lesz, a piac magyar idő szerint 19 órakor zár. A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban érdemleges mozgás ezen a napon sem várható.
A világ irányadó komponense, az amerikai Dow Jones csak az elmúlt néhány kereskedési napon tudott meggyőző mértékben a zöld tartományban maradni. Július végi, többszörösen biztosított mélypontjáról múlt hét pénteken pattant vissza, technikai értelemben azonban a forduló megállapításához megerősítésre is szükség van, a legvalószínűbb a bottom visszatesztelése, a szignál után tiszta lenne az út egészen 13,300 pontig. Ha azonban elesne a jelenleg betonbiztosnak tűnő 12,450-12,500-as szektor, akkor szabad 12k-ig szabad a lejtő.
Fundamentálisan persze most is sokkal bonyolultabb a kép, a már sokszor emlegetett kínai és európai kockázatok helyett ezúttal azonban csak az amerikai problémákra térek ki, sajnos van ebből is bőven.
A legfontosabb, de egyben valószínűleg a legkevesebb félelemre okot adó gond a szövetségi automatikus egyenlegjavító mechanizmus egyre közeledő réme, amely republikánus-demokrata megegyezés híján az év elején lépne életbe. Röviden ez annyit jelent, hogy ha a két pártnak az év végéig nem sikerül megegyeznie a jövő évi költségvetés számait illetően, akkor a szövetségi fiskális stabilitást fenntartandó, automatikus kiadáscsökkentő intézkedések lépnek életbe. Ezek nagyságrendileg akkora tételek, hogy az egész közszféra megbénulna, azaz lényegében csődbe menne az Egyesült Államok, ez azonban senkinek sem lehet érdeke.
Az előző problémához szorosan kapcsolódik az Államok szövetségi adóssága, amely mára meghaladja a 16 trillió dollárt, ez több mint az USA bruttó hazai összterméke. A második ciklusát januárban kezdő Obama számára talán ennek leszorítása a legnagyobb kihívás, ellenkező esetben leminősítési hullám érheti el Amerikát, ennek hatására pedig csökkenne a kereslet az állampapírok iránt.
Már az elnökválasztási kampány kezdetén is mindenki egyetértett abban, hogy Amerikának munkahelyekre van szüksége. A munkahelyekhez beruházás kell, melyet viszont leginkább járulékcsökkentéssel lehet ösztönözni. Meg kell tehát találni az egyensúlyt a foglalkoztatás bővüléséhez szükséges források előteremtése és a fiskális stabilitás megőrzése közt. Ma körülbelül 23 millió embernek nincs munkája, azaz többségüknek egészségbiztosítása sem, az ő megjelenésük a munkaerőpiacon jelentősen javítaná a költségvetési egyenleget.
A negyedik probléma pedig az infláció, amely részben az amerikai jegybank szerepét betöltő FED pénznyomtatásának köszönhető. A piac folyamatos pumpálása rövid távon valóban kedvező hatásokkal jár, hosszú távon azonban megöli a növekedést és folyamatos inflációs nyomás alá helyezi a reálgazdaságot és a lakosságot. Habár az elmúlt hónapokban az üzemanyagok ára valamelyest csökkent, relatíve továbbra is magasnak mondhatók, ahogy az élelmiszerárak is, igaz mindkét esetben külső tényezők is közrejátszanak (előbbi esetében például a közel-keleti konfliktus, utóbbi esetében pedig a kedvezőtlen időjárási viszonyok).
Továbbra sem működik tehát egészségesen az amerikai gazdaság, de öröm az ürömben, hogy még mindig sokkal jobb helyzetben van, mint Európa. Bár tény, hogy kezd kísértetiesen hasonlítani a két eset, egyre több és több embert izgat Amerikában is az államadósság vészes mértéke. Ezt a problémát csak növekedéssel lehet hatékonyan kezelni, a számok pedig azt mutatják, hogy az USA gazdasága most sokkal versenyképesebb is, mint az Európai Unióé. Hamarosan kiderül, hogy a befektetők továbbra is bizalmat szavaznak-e az amerikai gazdaságnak, vagy a tengerentúlon is eszkalálódik az adósságválságtól való félelem.
Békés Hálaadást mindenkinek!
