Nem tudom, más hogy van vele, de nekem két szóról rögtön minden idők legbrutálisabb magyarországi bankrablása, a Móri mészárlás jut eszembe: e két szó 'Erste' és 'Mór'. Most, a másodfokú tárgyalás jövő heti kezdete miatt ismét előtérbe kerül az ügy.
Emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor egy verőfényes tavaszi napon hazatérve az iskolából (persze tanulás helyett) bekapcsoltam a tévét és rögtön elémtárult a borzalom. A szocreál épület, ahogy a betört ablakokon át ki-be libbennek a hófehér függönyök, az "épen" maradt üvegeken lövésnyomok, a rendőrségi szalagokon belül tucatnyi rendőr és mentős, helyszínelő, körülöttük sok megdöbbent ember, mentő- és rendőrautók.
Bankrablásokról szóló híreket igen gyakran láttunk akkor is, ma meg talán méggyakrabban. Általában megdöbbenünk és gyorsan elfelejtjük. Vagy néha már azt se. Esetleg jót röhögünk a biztonsági kamerás felvételeken, hogy hogyan bénázik egy önjelölt bankrabló. De Mór már akkor is annyira másnak tűnt, pedig akkor délután még nem is lehetett tudni, milyen nagy a baj. Csak később derült ki, hogy nagyon nagy. Mórhoz hasonlóan igazán csak a 2007-es Moszkva téri túszejtéses bankrablás maradt meg bennem, de az valószínűleg személyes okok miatt: ugyanis csupán egy véletlen folytán nem aznap, hanem egy nappal korábban jártam abban az OTP fiókban..
A móri történet röviden: 2002. május 9-én - mint később kiderült - két ismeretlen brutálisan kirabolta az Erste Bank egyik fiókját, a Fejér megyei Móron. 7 millió forintnyi készpénzt zsákmányoltak, nagyrészt forintban, kis részben valutában, főként euróban. A bankban tartózkodó 8 személy mindegyikét lelőtték, hatan azonnal szörnyethaltak, két ember a székesfehérvári kórházban vesztette életét. Az előzetes hírekkel ellentétben nem azért kellett meghalniuk, mert a pénztáros nem adta át a kasszát, a bíróság későbbi véleméyne szerint az elkövetők mindenképp öltek volna, de céljuk a pénzszerzés volt.
Többek közt a társadalmi nyomás hatására hamar a rendőrség látókörébe került Horváth Szilárd, aki az országos körözés kiadása után feladta magát egy korábbi bűncselekménye végett. A DNS tesztek azonban hamar igazolták, hogy Horváth nem járt Móron. Több hónapos nyomozás után a rendőrség új gyanusítottja a korábban már erőszakos bűncselekméynekért többször is büntetett Kaiser Ede lett. Tetttestársként a nyomozóhatóság Kaiser egyik korábbi bűntársát, Hajdú Lászlót gyanusította meg. A rendőrség szerint Kaiser ölt, Hajdú "csak" segédként volt jelen. A bírósági eljárás során mindkettejük mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését. 2004-ben pedig a Fővárosi Bíróság elkövette hazánk jogtörténetének egyik legnagyobb bakiját, amikor Kaiser Edét tényleges életfogytigalni (soha nem bocsájtható szabadlábra, még feltételekkel sem) fegyházbüntetésre ítélte a móri ügy kapcsán. Hajdút azonban a bíróság ezügyben felmentette: nem voltak bizonyítékok, nem is lehettek, a kérdés már csak az, hogy akkor Kaiser Edét mi alapján vádolták meg bűncselekmény elkövetésével. Kaiser egyébként kártérítési igényt jelentett be a bíróságon, így a baki miatt több milliós bánatpénzt kaphat, persze közpénzből. Itt merül azért fel, hogy mi van akkor, ha ma Magyarországon halálbüntetés lenne - mint ahogy oly sokan akarják, köztük én is - és Kaisert (egy ilyen bűncselekményért simán) halálraítélik, majd végre is hajtják..ilyen bírói tévedések esetén azért ez elgondolkodtató.
2007-ben a veszprémi postásgyilkosság kapcsán új bizonyítékok előkerülésével az esetleges összefüggések tisztázása végett Fővárosi Bíróság perújítást rendelt el Mór ügyében, az ismételt nyomozás eredméyneképp került képbe Weiszdorn Róbert és Nagy László. Az ítélőtábla később felfüggesztette Kaiser tényleges életfogytiglani büntetését és kimodta: nem Kaiser ölt Móron. Nagy László, aki nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen elkövetett, szándékos emberölés bűntettével lett volna megvádolva - amiért valószínüleg a legsúlyosabb kiszabható tényleges életfogytiglant kapta volna büntetésként - előzetes letartóztatásában a könyebb utat választotta: öngyilkos lett (ilyen is csak kis hazánkban történhet meg). Weiszdorn Róbertet a bíróság társtettesként, egy rendbeli szándékos emberölés (a vádirat szerint ő lőtte le a biztonsági őrt, majd magát őrnek kiadva elküldte a bankhoz érkező ügyfeleket) bűntettében találta bűnösnek és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, melyből legkorábban 30 év mulva szabadulhat. Weiszdorn azt vallotta, hogy Nagy folyamatosan zsarolta családja testi épségének veszélyeztetésével, ha esetleg a férfi eláll a bankrablási szándékától, így állítása szerint a sakk-matt helyzetbe került. Ezt a bíróság nem értékelte. Picit olyan ez, mintha az egész bűncselekményért és az összes tévedésért most Weiszdornnak kéne megfizetni. Szó nincs arról, hogy büntetését enyhíteni kellene, amennyiben a bíróság azt indokoltnak tartja, de a nyomozóhatóságnak ki kellett volna vizsgálni, hogy Weiszdorn vádjai megalapozottak, azaz tényleg történt e zsarolás..
Mivel az ügyész súlyosbításért, a vádlott pedig enyhítésért fellebbezett az ítélet nem emelkedett jogerőre, az ügy másodfokon november 16-án, kedden folytatódik.
Ma, lassan 9 évvel az eset után az épületben egy szórakoztató-elektronikai bolt üzemel, az Erste helyi fiókja nem sokkal a mészárlás után más helyre költözött. Hazánk történetének legvéresebb bankrablására pedig a tárgyalás után reméljük nem emlékeztet majd más, mint az akkori képek és írások. Elrettentésként. Hogy ez az értelmetlen, brutális öldöklés soha többé ne ismétlődhessen meg. A hozzátartozók csendben gyászolnak, az esetről semelyikük, soha, senkinek sem nyilatkozott.
