A Malév csődjéért egyértelműen két kormány viseli a felelősséget, a 2006 és 2009 között regnáló második Gyurcsány-kabinet és a jelenlegi Orbán-kormány. Nem mennék bele most száraz matematikai részletekbe, csupán röviden felvázolom, hogy hogyan jutottunk el idáig.
A nemzeti légitársaság privatizációjáról a céget Veress János pénzügyminisztersége idején birtokló vagyonkezelő 2006 őszén döntött, csak éppen azt nem értették sokan már akkor sem, hogy miért, akárcsak anno a Budapest Airport esetében. A Malév pénzügyi helyzete nem volt rossz, habár nem volt nyereséges, pár éven belül azzá lehetett volna tenni, voltak perspektívák a vállalat előtt: terminálfejlesztések, utaslétszám növekedése, korszerű flotta.
A társaság közel teljes tulajdoni hányada 2007 elején került az orosz milliárdos Abramovics érdekeltségi körébe. A Malév haláltusájának kezdete ekkorra tehető, ugyanis az AirBridge nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit, nem biztosította a stabil működéshez szükséges forrásokat, részben az időközben fellépő finanszírozási problémái miatt is.
Az Abramovics birodalom összeomlása után a céget kényszerből az orosz fejlesztési bank szerepét betöltő Vnyesekonombank vette át. A működtetés azért volt kényszerű, mert a korábban felvett és ki nem fizetett hitelek fedezeteként lényegében lefoglalta a Malévot a pénzintézet. A Vnyesének a Malév lényegében csak egy púp volt a hátán, így a helyzet tovább romlott. A Vnyese egyébként máig nem tudta behajtani a tartozást.
A Bajnai-kabinet 2010-ben kezdte meg a tárgyalásokat a Malév visszaállamosításáról, amely sikerrel zárult. Azonban a kormányváltást követően az elmúlt közel két évben az Orbán-kormány semmilyen lépést sem tett a Malév átszervezésére, amivel elkerülhető lett volna, hogy a vállalat tovább termelje a veszteséget. Ehelyett az állam folyamatosan tolta be a forrásokat a pénznyelő légitársaságba (akárcsak az egészségügybe, vagy az oktatásba) a problémák kezelése helyett, ami azonban ellenkezik az EU hatályos jogszabályaival. Ez a rendelet azt hivatott elkerülni, hogy az államok nyakló nélkül öntsék a pénzt esetenként működésképtelen légitársaságokba, ezzel beavatkozva a piaci versenybe.
Az EU pár hónappal ezelőtt ezért felszólította Budapestet a jogellenes tevékenység befejezésére, és a mintegy 100 mrd HUF visszavételére. A magára maradt Malévnak a bizalomvesztés következtében már hetek óta csak készpénzre nyújtottak szolgáltatást, vagy adtak kerozint, a kassza pedig február 3-ára kiürült és eljött a vég.
Sokan azt mondják meg lehetett volna menteni a Malévot, csak a kormány nem azt tette, amit kellett volna. Jómagam csak az Alitalia hasonló példáját ismerem, néhány éve én is figyelemmel kísértem a történéseket, és valóban a magyar légitársaság esetében is valószínűleg járható út lett volna egy másik vállalat létrehozása, amely krach esetén azonnal átvehette volna a működtetést, akár órákon belül. Így több, mint egy nap után azonban úgy tűnik a kormánynak nem volt B terve, vagy nem számítottak az összeomlásra, vagy egyszerűen itt is teljes hozzáértetlenség a probléma, amin nem lennék meglepve.
A flotta gerincét adó lízingelt Boeingek mindenesetre már visszatértek a bázisukra, Írországba, a Malév vagyona lényegében nulla, a kormányt pedig úgy látszik jobban izgatja a hajléktalanok fagyási helyzete, mint a nemzeti légitársaság csődje. 66 év után tehát valószínűleg örökre búcsút mondhatunk a Malévnek, sajnos kettétört "A Híd, amely összeköt"..
