Orbán hónapok óta büszkén hangoztatja, hogy a befektetők bíznak hazánkban, hiszen Magyarország a piacról képes finanszírozni önmagát, azaz egyelőre nincs szükség a csúnya IMF sem készenléti, sem elővigyázatossági hitelkeretére. Ez igaz. Nem árt tudni azonban azt is, hogy ezért igen nagy árat fizetünk.
Havonta ugyanis adóforintok milliárdjait dobjuk ki az ablakon azzal, hogy látszólagos szuverenitásunkat megőrizve a tőkepiacról pótoljuk a hiányt. Míg az IMF-től nagy vonalakban 3.5-5% körül kapnánk hitelt, addig a piacról ezt ma közel 8%-os referenciahozammal tudjuk megtenni. Ez a kamatteher csak akkor lenne tartható, ha a hazai gazdaság hasonló mértékbe tudna növekedni, ki tudná termelni ezt a kamatszintet, ami a jelenlegi helyzetünkben teljesen irreális (2011-ben Magyarország másfél százalékkal növekedett, 2012-ben pedig recesszióba is süllyedhet). A jelenlegi finanszírozási rendszer tehát fenntarthatatlan a vége államcsőd lenne, a kérdés csak az, hogy mikor.
Nyilván Orbán azért finanszíroz a piacról, mert baromira nem lenne ínyére, ha az IMF folyton belepofázna a gazdasági dolgokba, például az unortodox gazdaságpolitikába, esetleg személyügyi kérdésekbe (Matolcsy knockout borítékolható), de azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy ilyen áron megéri-e tovább játszani a szabadságharcot egy igaz magyar embernek. Mármint Orbánnak. Mert az ország számára egyértelműen az IMF a helyes út, a jelenlegi gazdasági ámokfutás helyett minden más jobb.
A narancsvidék vezére tehát ismét taktikázik. A globális hangulat az utóbbi hónapokban sokat javult, esik a hitelkockázati felárunk, a 2012-es év valószínűleg teljes mértékben finanszírozható lesz, hacsak be nem üt egy újabb krach. A miniszterelnök ezért megpróbálja minél tovább halasztani a magyar nemzet fegyverletételét. A legfrissebb információk szerint csak a második negyedév végére lehet megállapodás az IMF-el.
Nem kizárt, hogy büntetőjogi felelősséget is felvet az, hogy jelenleg a kormány körülbelül kétszer annyi kamatért vesz fel hitelt, mint amennyiért lehetne, mindezt önös politikai érdekből. Arról nem is beszélve, hogy Orbán korábban a magas adósságot említette az ország fő problémájának (ami egyébként nem igaz), most mégis a drágább finanszírozást választja, hogy ne kelljen változtatnia a bukott gazdaságpolitikán. A magán nyugdíjpénztári intézkedésekhez hasonlóan tehát ezt is ki kell majd vizsgálnia egy nem kézi vezérelt, a jogalkotótól független törvényszéknek.
