Írtam már a hazai de iure nyugdíjreformnak aposztrofált, valójában pártállamilag koordinált rablásról itt, de most ismét pötyögnöm kell picit, mert Matolcsy káderúr múlt heti ultimátuma már tényleg nonsense. Mindig próbálok objektív és független lenni, nem szokásom védeni a "nagytőkés" biztosítókat, bankokat, nagyáruházakat, stb., mert ők is megérik a pénzüket. Meggyőződésem azonban, hogy a szociális kiadásokat hosszú távon, biztonságosan csak a piacról, stabil gazdasági növekedéssel lehet finanszírozni. Az állam gondoskodó karjaiba csimpaszkodó lakosságot pedig fokozatosan át kell terelni az öngondoskodás néha rögös útjára.
De nem ezért állok most a pénztárak mellé, ugyanis melléjük állok: Matolcsy legutóbbi kijelentése valóban nem más, mint nyíltszíni zsarolás. A második pillérben maradók állami nyugdíjjárulékának elvétele (ők továbbra is fizetnek majd az államnak, de nyugdíjra onnan már nem számíthatnak, azaz illetményük kb. kétharmadát elvesztik) pedig az emberek intézményi keretek közti egyszerű kirablása.
A múltkori írásomban értekeztem már a törvény szerintem legsúlyosabb következményéről: a nemcsak folytatódó, de fokozódó elbocsátási hullámról, persze csak ha az alkotmányos berendezkedésünkön esett csorbá(ka)t nem számítjuk. A pénztáraknál ezrek munkája válhat feleslegessé, ezt a számot csak növeli a magyarok amúgyis nagyon szerény arányú önkéntessége.
Közvetlen veszély a külföldi befektetők bizalmának megingása: gyakorlatilag a magántulajdon, mint alkotmányos jog védelme került nagy veszélybe. Nyitott kis kelet-közép európai piacgazdaságként közvetve ez magával hozza gazdasági és társadalmi mutatóink romlását, ez a héten el is kezdődött: a forint ismét 280 felett jár az euró ellenében. a csődkockázati felárunk pedig már három hónapos rekordszinten, 375 bázisponton áll. persze mindig hozzá kell tenni, hogy ezt a nemzetközi hangulat is jelentősen befolyásolja.
Az költségvetés nyakába zúduló közel 3000 milliárd forint - elég valószínű ugyanis, hogy a járulékfizetők közel egésze enged majd a verbális agressziónak ill. a "magánpénztár, mint bűnbak" retorikának és átlép az állami rendszerbe - rövidtávon még többletet is okoz majd a büdzsében, azonban közép- és hosszútávon összeroppantja az amúgyis düledező nyugdíjrendszert, aminek legközelebb majd 2013-tól inaktívvá váló ratkók illetménye lesz a legközelebbi nagy próbatétel, amibe sokak szerint - változtatások nélkül - bele is bukhat.
Hogy hogyan tovább? Január 31-ig még sok idő van, eddig lehet gondolkodni. Feltételezve, hogy hosszú ideig nem változik a jogszabály (négy-nyolc-tizenkét éves távlatokban) nem biztos, hogy jobban járnak azok, akik átlépnek állambácsiékhoz. Az egyéni számlák bevezetése, a rendszer átalakítása, a járulékfizetők körének bővítese nélkül pedig biztosan rosszabbul járnak, legalábbis az én véleményem szerint.
