Gondolom senki számára sem meglepetés, hogy az Egyesült Államok szövetségi adóssága igen tetemes, meghaladja a GDP 110%-át. Rengeteg pénz ment el a háborúkra (azon lehet vitázni, hogy ennek volt e értelme, vagy sem), Obama egészségügyi bénázására (ez viszont tuti pénzkidobás volt) és százmilliárdokat öntöttek a bankrendszerbe, utóbbi talán kamatosan térült meg/fog megtérülni, de az is lehet, hogy nem. Mégsem hiszem, hogy aggódnunk kellene az államok adósságának nagysága miatt, ugyanis bizonyos mértékig nem a költségvetés adósságának nagysága a mérvadó, sokkal inkább annak szerkezete és a bizalom, azaz hogy a hitelezők elhiszik-e, hogy valamikor visszakapják a pénzüket. Ma a szövetségi adósság két hitelminősítőnél, a Moody's Investors Service-nél és a Fitch Ratings-nél továbbra is a lehető legjobb, azaz 'AAA' osztályzatú, magas az életszínvonal (értsd: van miből leadni), lejtmenet esetén pedig a dollár mindig menekülőút, tehát nem nő az adósság deviza része, növekedési szakaszban meg persze értelemszerűen felpörög a gazdaság, tehát nőnek a szövetségi bevételek is. Azt se felejtsük el, hogy a szövetségi jegybank szerepét betöltő FED közben továbbra is szorgosan nyomtatgatja a zöldhasút, turbózza az inflációt, élénkíti a gazdaságot, így is csökkentve az adósságot. Aggodalomra tehát Amerika esetében nem látok okot és talán hasonlóan látják ezt a tengerentúli kollégák is, a DJIA komponense ugyanis már kevesebb, mint 20%-ra van a történelmi csúcsától, mára éledezik a fogyasztás is (ami ugye az amerikai gazdaság legfőbb alapköve), a technológiai szektor, munkanélküliség, lakáspiac számai pedig kielégítőnek mondhatók. Visszatérve állandó vesszőparipámhoz: Japán adóssága meghaladja a GDP kétszeresét, mégis relatíve olcsón finanszírozzák magukat, mert van bizalom és stabilitás. 300 ezer jen az átlagbér, zöldülő időkben ellangyiznak 1 százalékpontos növekedéssel, válság közepén meg visszaesegetnek, de tudják biztosítani a hitelezők felé a visszafizetést, és ez az ami igazán számít.
Aki viszont nagy bajban van az Európa és Ázsia, utóbbiból főként Kína. Európa a fejlettségbeli különbségei és a rengeteg fegyelmezetlen, eladósodott, perifériális, ráadásul nem egyszer instabil országok miatt recseg-ropog. Ezekhez tartozik kicsiny hazánk is, ám ezen ismérvekhez esetünkben még arrogancia, következetlenség és közröhej is társul. Már 10% felett járnak az állampapírhozamok és rekordszinten tanyázik a hitelbiztosítási felár is (650 bp). Közben Ázsiában Kína brutális növekedésének lassulása a kockázat. Ha ez bekövetkezik ott is könnyen lehetnek gondok, mert ma az ország szerkezetileg egyszerűen működésképtelen masszív növekedés nélkül. Ugyanakkor ott van a kínaiak dollárszázmilliárdos devizatartaléka, amelynek a likviditáshiány miatt akárcsak egy kisebb részét is a Forexre öntve az USA rendesen szívná a fogát, de ez már egy másik fejezet..
